Én vagyok a pasi, aki tényleg szeret főzni. És fog is.
Nem volt mindig így. Két évtizedes házasságom alatt volt időm hozzászokni, hogy a kaja az asztalon terem. Fogalmam se volt, mi a különbség a lábos és a fazék között, és nem tartozott a szókincsembe a paprikás rántás, a habarás, a pirítsuk zsírjára vagy a lassú tűzön sütés. Abszolút hidegen hagyott a folyamat, vagy hogy hány órát kell egy jó körömpörköltnek főnie, csak a végeredmény érdekelt, azt persze nagyon is értékeltem.
Aztán elváltam. A fiammal albérletbe költöztünk, és hamar kiderült, hogy még az alulfelszerelt konyha és a legegyszerűbb művelet is kifog rajtam. Nem beszélve az üres hűtőről, amiben rendszerint csak pár tojás, egy üveg uborka és némi zsír árválkodott. Amikor pedig csak egy üres sörösüveg nézett velem farkasszemet, tudtam, hogy lépnem kell.
Egy férfi mindent megold, még főzni is megtanul. Hogy miért?
Mert az éttermet nem engedhettem meg magamnak
A válás utáni új élet nem csak érzelmi zűrzavart hozott, hanem rengeteg megoldandó feladatot is. Mindig intéztem vagy beszereztem valamit, és vagy ott űztem el az éhségemet, amerre éppen jártam vagy valami hideget ettem otthon. Hamar ráuntam az ugyanolyan ízű gyors kajákra meg a kenyérre, de a rendesebb éttermeket nem engedhettem meg magamnak.
Mert a fiam éhes
Ezen nincs mit vitatkozni. Ha nem sportolt volna (de sportolt), ha nem lett volna fejlődésben (de abban volt), akkor is naponta igényelte volna a meleg kaját, amihez egész életében hozzászokott. A közös vacsorák, a házi koszt mindkettőnknek a család fogalmához tartozott, és tartozik ma is.
Mert lesz barátnőm
Akit gondoltam lenyűgözök. Nekem erről fogalmam se volt, de pár haverom szerint a csajok imádják, ha egy pasi főz. Azóta ez beigazolódott. Van igazság „a férfi szívéhez a gyomrán vezet az út” mondásban, de szerintem érdemes lenne végre megalkotni a női változatát is ennek a bölcsességnek.
Mert sok meccset nézünk a haverokkal
Nem járunk ki meccsekre, de a Premier League vagy az UEFA-kupa olyan foci élmény, amit sose hagynánk ki. Közben nemcsak sörözünk, hanem eszünk is. Nem sajnálom a főzésre az időt, mert közben kifejlesztettem pár olyan receptet, amit a meccshez lehet időzíteni. (Talán nem mindet fejlesztettem KI, de TOVÁBB biztos.) A főzési időt a sör fogyásával mérem, a lisztet és a leveket söröskorsóval, és bár boldog párkapcsolatban élek, továbbra is fogok főzni, mert a barátnőm kifejezetten értékeli.
A cikk az Egyszülős Magazinban jelent meg.