Első szakácskönyvét Kaszás a sörbarát

kiadta, s én nyögtem, mint Mátyás bús hadát.

Egész nap csak főztem. Ettem, ittam, nyeltem,

Gyönyörömet leltem mindegyik receptben.

Túlzásba is vittem, így most visszafogom

Dicséreteimet, habár felsőfokon

Írta meg a könyvet, nem árthat meg néha

(El ne bízza magát), a bölcs régi példa.

- Egy pincértanuló mikor felszolgálta

Élete legelső sültjét vacsorára,

Ügyelt rá, hogyan jut asztalra az étel,

Elég egy kis mócsing, s már évet ismétel.

Összeszedte magát, izgult, de megérte,

A szigorú főnök majdhogynem dicsérte.

- Túl vagyunk a vizsgán, megadom a négyest,

Első felszolgálás, ügyes, ahhoz képest.

Tálalás se volt rossz, azért ötöst írunk

Tartalom is tetszett, főleg a garnírung.

De ha legközelebb ilyen ételt tálal,

Jobban készüljön fel a pecsenyés tállal.

Akár Mendelsshonnál a legszebbik tétel,

Ugyanúgy vonuljon tálcán a feltéttel.

Adja meg a módját, legyen nekem emlék,

Hogyha én, mint vendég, épp magánál ennék.

Malacot szolgál fel, vagy egy sült barikát,

Tegyen be szájába fél citromkarikát.

A fején csorogjon barnamártás öntet,

Fülébe meg dugjon petrezselyem zöldet.

S miután a tálra minden díszt kirakott,

Kössön a farkára rózsaszín szalagot.

-Kötök én rá masnit, hogyha az úgy helyes,

De mondja főnök úr, nem leszek röhejes?